Bevallom, az elején én is bedőltem a látványnak: elképzeltem a kertembe azt a csodás, lilás-zöldes mediterrán sarkot, ahol a levendula és a rozmaring egymás mellett ringatózik a szélben. Papíron minden stimmelt, hiszen mindkettő imádja a napot és bírja a szárazságot. De aztán a saját bőrömön (és a növényeimén) tapasztaltam meg, hogy a valóságban ez a párosítás egy kész katasztrófa.
Sokan hiszik azt, hogy a kertészkedés csak annyiból áll, hogy ásunk egy lyukat és beteszünk valamit a földbe. De ahogy a szomszédokkal sem jövünk ki mindig jól, úgy a növények között is dúlnak komoly háborúk a felszín alatt.
Amikor a szomszéd valójában egy agresszor
A legnagyobb gond a rozmaringgal van. Ne tévesszen meg a kedves illata és a szép levelei: a föld alatt ez a növény egy igazi diktátor. Olyan brutálisan erős és terjeszkedő gyökérrendszere van, amivel a levendula finomabb, szerényebb gyökerei egyszerűen nem tudnak versenyezni.
A rozmaring szép lassan „kiszívja a levegőt” a levendula elől, elfoglalja az összes helyet, és mire észbe kapnál, a kedvenc lila virágod elkezd sárgulni, satnyulni, majd egyszerűen feladja a harcot. De a dolog itt még nem áll meg!
Kémiai hadviselés a virágágyásban
Ami talán még durvább, hogy a rozmaring nem csak a helyet veszi el, hanem egyfajta „biológiai fegyvert” is bevet. Olyan illóolajokat és vegyületeket bocsát ki a talajba, amik konkrétan gátolják más növények növekedését. Ez a levendulánál torz hajtásokat, levélperzselődést vagy hirtelen hervadást okozhat.
Ráadásul a rozmaring hajlamos akkorára nőni és úgy bebokrosodni, hogy szó szerint elrejti a nap elől a levendulát. Mivel mindkettő fényimádó, a levendula számára ez az árnyékolás az utolsó döfés.
Kerüld el a többi klasszikus bakit is!
Nem a levendula-rozmaring az egyetlen páros, amit érdemes elkerülni, ha jót akarsz a kertednek. Tanulj az én hibáimból:
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
