Nálunk a családban a málna szinte alapfelszereltség a kertben, de őszintén szólva, évekig csak hagytam, hadd nőjön magától. Úgy voltam vele, hogy ez egy szívós növény, elvan az magában is. Aztán egyszer rászántam egy hétvégét a rendbetételére, és azóta nem csak eszegetünk róla, hanem vödrökkel hordjuk be a konyhába.
Sokan mondják, hogy a málna igénytelen. Ez részben igaz, mert szinte bárhol megél, de ha tényleg azt akarod, hogy roskadozzanak a bokrok, akkor nem árt ismerni pár trükköt, amit én is a saját káromon tanultam meg.
A metszés, amit nem szabad ellinkelni
A legfontosabb a tavaszi nagytakarítás. Ha ősszel elmaradt volna az elszáradt vesszők eltávolítása, akkor most, a szezon elején mindenképpen pótold be! Én ilyenkor könyörtelen vagyok: az öreg, elszáradt részeket tőből vágom ki, nem hagyok hosszú csonkokat, mert azok csak a betegségek tanyái lesznek.
Ilyenkor szoktam „foltozni” is a sorokat. Ha látom, hogy valahol kijött egy-egy új sarj ott, ahol nem kellene, óvatosan kiásom, és átültetem oda, ahol foghíjas a málnás. Így szép, egybefüggő sövényem lesz, amire öröm ránézni.
Ne hagyd, hogy elvaduljon a dzsungel
Van egy szabály, amit sokáig nem tudtam: a málnasövény ne legyen szélesebb 30-40 centinél. Régebben hagytam, hogy szétterüljön, de rájöttem, hogy így képtelenség hozzáférni a gyümölcshöz, a közepén meg csak megrohad a málna, mert nem jár köztük a levegő. Ha kordában tartod a szélességét, sokkal könnyebb lesz a permetezés és a szüret is – nem kell majd átverned magad a tüskés rengetegen.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
