A gyerekek aztán nem köntörfalaznak, amikor beszédre nyitják a szájukat. Kendőzetlen őszinteséggel mondják a véleményüket és a gondolataikat.
A felnőttek világában ez már nem megszokott, így aztán a gyerekek egy-egy őszinte megszólalása felérhet egy jól irányzat gyomrossal a felnőttek számára. Gyerekek környezetében azért idővel megedződik az ember, és szépen lassan annyira hozzá szokik a őszinteségükhöz, hogy már nevetni is tud a megszólalásaikon.
15. Kislányom: Kaphatok egy kiscicát a szülinapomra?
Én: Nem lehet, kicsikém. Már mondtam, hogy allergiás vagyok a macskaszőrre. Nem tudnék egy fedél alatt élni vele.
Kislányom: Nem baj, majd akkor alszol kint a kertben.
14. Az édesapám egyszer bevitt magával egy családi napra a munkahelyére, amikor még 5 éves voltam. A főnök odajött köszönni nekünk, mire én így szóltam hozzá:
– Szia. Az apukám mindig azt hajtogatja otthon az anyunak, hogy gyökér vagy.
A főnöke feje elvörösödött, és utána én lettem a apám kollégáinak a kedvence.
13. Kislányom: Miért kapnak ki mindig a rossz fiúk a filmekben?
Én: Mert így próbálják meg betartatni velük a szabályokat és törvényeket.
Kislányom: Úgy, ahogyan anya is veled?
12. Egy családi összejövetelen a 4 éves kisfiam így szólt vacsora közben az asztalnál:
– Laci bácsi, tegnap hallottam, hogy az apu azt mondta az anyunak, hogy te még 3-ig sem tudsz elszámolni. De ne aggódj, majd én megtanítalak.
11. Kislányom: Adsz nekem is a csokidból?
Feleségem: Dehát neked is van, és ezt én anyák napjára kaptam.
Kislányom: Na, és? Miattam vagy anya.
10. Én: Kelj fel hétalvó!
Kisfiam: Nem!
Én: Miért kell minden reggel harcolnom veled?
Kisfiam: Mert sosem tanulsz belőle.
9. Én: Fúúú, azt hiszem, hogy ma túl sokat kajáltam.
A 4 éves kislányom: Hát igen, de nem csak ma.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
