8. Egy kicsit összekaptunk a férjemmel, amikor hirtelen beszaladt a szobába a kisfiunk és felkiáltott:
– Jupííí, jövőre két karácsony!
7. A játszótéren volt egy apuka, aki segített a kisfiának labirintust rajzolni a homokba. A kisfia megköszönte, mire az apa:
– Szívesen. Tudod, én is szeretem ám a labirintusokat. Látod, hogy mennyire hasonlítunk egymásra?
Erre a kisfiú:
– Nem-nem, én anyára hasonlítok.
6. A kisfiam megkérdezte tőlem, hogy meddig kell még szót fogadnom nekem, mire én viccesen rávágtam, hogy élete végéig. Ekkor rám nézett, és azt mondta:
– Hát inkább a te életed végéig.
5. Én: Olyan vagy mint én, amikor annyi idős voltam, mint te most.
Kisfiam: Hát ez elég szomorú…
4. Az 5 éves kisfiam: Apu, elárulhatok neked egy titkot?
Én: Persze, kishaver.
Ekkor közelebb hajolt hozzám, megfogta az arcomat, és suttogva így szólt:
– Most voltam vécézni, én nem mostam kezet. De ne mondd el anyunak!
3. A 4 éves kisfiam megszólított egy idegen nénit a piacon:
– Az öregek meghalnak, és te nem festesz túl jól.
Ezután sűrű bocsánatkérések közepette igyekeztem minél gyorsabban elhúzni onnan a csíkot a kisfiammal.
2. Lehet, hogy Danika és tanító néni nem egész ugyanarra gondoltak. De még az is könnyen meglehet, hogy mi sem arra gondozunk, amire Danika valójában gondolt.
1. Elkezdtem komolyabb témákról beszélgetni a kislányommal:
– Eljön majd a nap, amikor érzéseket kezdesz el táplálni egy fiú iránt.
Ekkor komoly arccal rám nézett:
– Hát apu, az a helyzet, hogy én már most is táplálok érzéseket a fiúk iránt.
– Tényleg???
– Igen. Idegesítenek és ki nem állhatom őket.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
