Ha valaki pár éve azt mondja nekem, hogy egyszer én leszek a környék cukkinik királynője, valószínűleg hangosan felnevetek. Emlékszem, az első próbálkozásaimnál örültem, ha két-három girbegurba termést le tudtam szedni a bokrokról. De idén? Még a szomszédok is átjárnak csodálkozni, hogy mi a fenét csinálok ezekkel a növényekkel, mert egyszerűen megállíthatatlanul nőnek.
Rájöttem, hogy nem kell hozzá diploma, csak pár olyan apróság, amire a legtöbben nem figyelnek oda. A cukkini amúgy is az egyik legkedvesebb növényem: alig van benne kalória, és gyakorlatilag mindene ehető – nálunk a kirántott virága például nagyobb sláger, mint a hús!
Így indítottam el a szezont
Régebben elkövettem azt a hibát, hogy csak úgy „behajítottam” a magokat a földbe, aztán vártam a csodát. Most már tudom, hogy a helyszín minden. A cukkini imádja a napot, úgyhogy kerestem neki egy olyan sarkot, ahol egész nap süti a fény. És ami még fontosabb: kell neki a tér! Ha nem hagysz legalább egy métert a tövek között, egymást fogják megfojtani a levelek.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
