Ma a BKV-n találkoztam egy idős bácsival, aki rózsacsokorral a kezében, könnyes szemmel utazott, és elmondta, hogy a két hónapja elhunyt felesége sírjához megy. Mesélt arról is, hogy korábban a gyermekét is elveszítette egy balesetben, és úgy érzi, már semmi öröme nincs az életben, mi pedig együtt sírtunk ott a járművön. Ez az élmény újra emlékeztetett arra, mennyire fontos megbecsülni azt, aki mellettünk van, mert egyszer fájdalmasan hiányozhat.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
