Így kerül a fazékba az igazi íz
A kukoricát én nem pucolom le teljesen kopaszra. A külső, piszkos leveleket ledobom, de a belső, zsenge zöld réteget félreteszem. Ezzel bélelem ki a fazék alját, és ezzel is takarom le a csöveket a tetején. Ez olyan, mint egy természetes gőzfürdő: bent tartja az összes aromát és illatot.
A trükköm még, hogy a vízbe dobok egy darabka vajat és egy kevés cukrot. Ez még jobban kiemeli a kukorica édességét. A főzési idő nálam változó: ha nagyon zsenge a csemege, 10 perc után már kóstolható, de a kicsit érettebb daraboknak kellhet 20-30 perc is. Ne nézd az órát, inkább egy villával próbálj leválasztani egy szemet – ha könnyen lejön és puha, akkor kész vagyunk.
Mi van, ha nem fogy el egyszerre?
Bár nálunk ritka, hogy marad belőle, van egy bevált mentőövem: sosem veszem ki a vízből a maradékot! Hagyd benne kihűlni, így nem ráncosodnak össze a szemek és szaftos marad. Másnap csak dobd be egy percre a mikróba, és olyan lesz, mintha akkor emelted volna le a tűzről.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
