– Erzsi, a harag Pista bácsival együtt sírba szállt – mondtam halkan. – Húsz év túl hosszú idő csendben. Ha átjönnél, főztem húslevest. Egyedül enni a legrosszabb.
Erzsi rám nézett, és a zokogása alábbhagyott. Bólintott. Aznap este, két évtized után először, a két öregasszony egy asztalnál ült. Rájöttünk, hogy a kerítés nem arra való, hogy elválasszon, hanem hogy legyen hol átadni a tál ételt. Kár volt ennyi évet elvesztegetni, de a jövőt már nem fogjuk.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
