– Hát… akkor rendelek pizzát.
Persze vasárnap este volt, amikor mindenki ugyanarra gondol. A futár több mint egy órát késett, a férjem gyomra pedig olyan hangot adott ki, mintha ő is reklamálni kezdene. Én közben kényelmesen eszegettem a kenyeremet, néha ránéztem, és semmit nem kellett mondanom: a helyzet megtanította helyettem is, amit kellett.
Érdekes, hogy milyen gyorsan változik a családi dinamika, ha valaki végre kimondja az „elég volt” szót.
Azóta történtek bizonyos… fejlemények.
Ha az anyósom jön, a férjem főz.
Ha nem főz, ő rendel, és általában még az ajtót is ő nyitja ki.
Az anyósom pedig azóta kétszer átgondolja, milyen megjegyzést tesz – mert láthatóan még mindig fél egy újabb „zárt konyhás esetektől”.
Kiderült, hogy néha nem nagy kiabálás kell ahhoz, hogy rend legyen a házban, csak egy nagyon határozott vajaskenyér, és egy nő, aki már nem hajlandó többé moslékot hallgatni ott, ahol ő főz.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
