– Juliska, nem tudtam, hogy az én anyámat is ennyire szeretted, hogy az ő koszorúját tetted a férjedre! – mondtam hangosan, hogy a többi látogató is hallja. – Itt a nevem az alján.
Juliska vörös fejjel dadogott:
– Jaj, én a piacon vettem, biztos egyforma!
– Nem, ezt én csináltattam – vágtam rá. – Most pedig szépen visszaviszem anyámhoz. Te meg vegyél a férjednek sajátot, vagy kérj bocsánatot a halottaktól a lopásért.
A koszorút visszavittem, Juliska pedig hónapokig nem mert kimenni a temetőbe, mert mindenki ujjal mutogatott rá.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
