– Hű, de jó illat van! – hazudtam mosolyogva. – Épp csak beugrottam egy puszira. Látom, a legjobb kezekben vagytok. Apa palacsintája a legfinomabb, ugye?
A fiam hálásan nézett rám. Ha odaadom a kész ételt, azzal azt mondtam volna: „Te nem vagy képes rá.” De így meghagytam neki a méltóságát és az apai szerepét. A kocsiban ettem meg a saját főztömet, de sosem esett még ilyen jól látni, hogy az élet, ha döcögve is, de megy tovább.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
