Felmentem utána. Egy tágas, modern irodában találtam, ahol három ember dolgozott a keze alá. Zoli nem volt munkanélküli. Már három hónapja megkapta álmai munkáját egy startup cégnél, sőt, résztulajdonos lett. De nem mondta el.
Miért? Mert a cég kockázatos volt. Nem volt garantált fizetés, csak a remény a sikerre. Zoli nem akart engem aggasztani, hogy feladta a biztonságot egy álomért. Inkább eljátszotta a munkanélkülit, és a tartalékainkból éltünk, miközben ő minden pénzét a cégbe fektette vissza titokban. A „főnök”, akivel beszélt, a befektetője volt.
Dühös voltam a hazugság miatt. Úgy éreztem, nem bízik bennem.
– Azt hitted, nem támogatnálak? – kérdeztem sírva.
– Féltem, hogy lebeszélsz – mondta. – Hogy azt mondod, felelőtlenség. És igazad lett volna. De én bizonyítani akartam.
A cég fél évvel később befutott. Zoli visszafizetett minden fillért, amit „elvett” a közösből, kamatostul. De a bizalom helyreállítása tovább tartott, mint az üzleti siker. Megtanultuk, hogy egy házasságban az álmoknak is közösnek kell lenniük, nem csak a bankszámlának.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
