A papír cirill betűs volt, de a dátum és a nevek kivehetők voltak. Oksana egy béranya volt. De Magyarországon a béranyaság nem legális, és főleg nem így. A bátyámék nem egyszerűen örökbe fogadtak vagy béranyát béreltek fel. A papírokból és a későbbi, véletlenül kihallgatott beszélgetésekből összeállt a kép: Laciék Ukrajnába utaztak, ahol egy illegális közvetítőn keresztül vásároltak egy újszülöttet egy szegény nőtől, Oksanától, aki kényszerből adta el a gyermekét.
Zsuzsa sosem volt terhes. Párnákat hordott a ruha alatt hónapokig, hogy eljátssza a várandósságot a család és a szomszédok előtt, hogy ne kelljen magyarázkodniuk az örökbefogadásról, vagy hogy „sajátjukként” mutathassák be a gyereket. A „koraszülés” és az utazás fedősztori volt az átadásra.
Ott álltam a kiságy felett, néztem az ártatlan babát, és a gyomrom felfordult. A bátyám, akit tiszteltem, emberkereskedelemben vett részt. Hazugságra építették a családjukat. Mi lesz, ha kiderül? Ha a hatóságok rájönnek, elvehetik a gyereket, és Laciék börtönbe kerülnek. A kisfiú, akit már most imádtunk, intézetbe kerülhet.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
