A gyász az emberi élet egyik legnehezebb megpróbáltatása. Ilyenkor sokan keresnek valamilyen támaszt: jeleket várnak, imádkoznak az elhunytért, vagy reménykednek abban, hogy valamilyen módon segíthetnek neki. A hivatkozott cikk szerint a Biblia három olyan dolgot emel ki, amelyet nem szabad megtenni az elhunyt érdekében, mivel ezek nem valódi vigaszt nyújtanak, csupán a belső bizonytalanságot erősítik.
1. Nem szabad kapcsolatot keresni az elhunyttal
A Szentírás óvatosságra int, ha valaki a halottal próbál kommunikálni. Az 5Mózes 18:11 szövegére hivatkozva a cikk rámutat, hogy az elhunyttal való beszélgetés keresése nem hoz megnyugvást, hanem inkább zavarba és szorongásba taszít. A szerző értelmezése szerint a gyász időszakában nem a természetfeletti jelek hajszolása a helyes út, hanem az elcsendesedés és Isten felé fordulás.
2. Nem az a cél, hogy imával megváltozzon az elhunyt sorsa
Az ember már nem tudja imádsággal átírni a halál utáni állapotot. A szerző szerint a Biblia a halált lezárásként ábrázolja, erre hivatkozva a Jeremiás 22:10 verse, amely azt hangsúlyozza, hogy a földi élet vége után a továbbiak Isten kezében vannak. Így az imádság szerepe nem az, hogy „megváltoztassa” az elhunyt helyzetét, hanem hogy vigaszt, békét és erőt nyújtson a gyászolóknak.
3. Nem kell a lélek „felszabadításáért” imádkozni
A harmadik pont szerint a Biblia alapján nem az ember feladata, hogy utólag „felszabadítsa” az elhunyt lelkét. A cikk a 2Korinthus 6:2 ígéretére támaszkodva arra a következtetésre jut, hogy a döntés, a bűnbánat és az Istennel való rendeződés ideje az élet időszaka, nem pedig a halál utáni állapot. Ennek alapján a helyes hozzáállás a halál után inkább a bizalom, nem pedig a beavatkozás iránti igény.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
