Honnan ered a neve?
Ennek a gyógynövénynek a hivatalos, latin neve a Chelidonium, amely egy görög eredetű szó, s fecskét jelent. Azért kapta ezt a nevet, hiszen szinte napra pontosan akkor kezd el virágozni, amikor megérkeznek a fecskék. A növénynek van azonban egy jellegzetes tulajdonsága: ahogy megsérül egy része, piros tejnedv kezd belőle szivárogni, s innen ered a vérhulló fecskefű kifejezés is.
Hol találkozhatunk vele?
Ez a gyógynövény Ázsia, és Európa erdeiben őshonos, s emiatt gyakorta találkozhatunk vele akácosokban, mezőkon, utak vagy kerítések mellett, de az erdőszéleken is gyakran előfordul.
Természetesen, a mi udvarunkon, és a közkedvelt épületek közelében is előfordulhat. A szaporodását a hangyák szolgálják, ugyanis, az olajban gazdag magvait fogyasztva a hangyák segítik annak terjedését, és szaporodását is.
A népi gyógyászatban
Már nagyon-nagyon régen, az ókorban is előszeretettel használták ezt a gyógynövényt a népi gyógyászatban különféle célokra. Ilyen volt például a szürkehályog, vagy a szemtisztítás kezelése is. Persze, nem csak a szemre, hanem ekcéma, ótvar, szemölcs, ileltve tyúkszem kezelésére is használták.
Belsőleg pedig kifejezetten hatásos hashajtó, vérnyomáscsökkentő volt, valamint hatékonyan segítetette a gyomor, és szív-és érrendszeri bántalmakat is!
Mire használjuk napjainkban?
A modern gyógyászatban a vérhulló fecskefüvet a gyógyszeripar használja előszeretettel, mégpedig a gyökeréből, és a virágzó részeiből készítenek gyógyszereket, oldatokat.
Mik a veszélyei?
- mérgező
- májkárosodást okozhat
- bőrirritációt okozhat
- hányingert, hányást válthat ki
- allergiát okozhat
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
