A sport iránti szeretet sosem hagyta el. Ahogy mondta, a szenvedély megmaradt:
„– Az iskolában is edzősködtem, kerületi munkaközösségi vezetőként huszonhárom intézmény tartozott hozzám, az összes sportrendezvényt én irányítottam – emlékezett vissza. – Nyugdíj után is dolgoztam még, aztán amikor kitört a koronavírus-járvány, és kitalálták, hogy egyéni terveket kell készíteni, és nem lehetett összejönni, akkor abbahagytam a munkát. (…) Végignéztem a kézilabdás lányok Európa-bajnoki és a fiúk világbajnoki szereplését is. Tudom, hogy Molnár Attila nemrég Európa-bajnok lett atlétikában, nézem a vízilabdát, azt is láttam, hogy a Vasas női röplabdázói kiestek a CEV-kupából. Nemcsak a kézilabdában vagyok tájékozott, hanem a sportban, úgy, ahogy van. A szenvedély megmaradt – mondta a sportnapilapnak.”
A magyar kézilabda történetének egyik olyan alakja távozott, akinek szakmai öröksége és emberi tartása generációkat inspirált. Krámerné Agócs Valéria nevét a Ferencváros, a válogatott és a teljes magyar sportvilág tisztelettel és hálával őrzi.
A főzés teljes lépéseiért kérlek, menj a következő oldalra, vagy nyisd meg a (>) gombot, és ne felejtsd el megosztani a Facebook-barátaiddal!
